440 , 70

A virtuális világunk a tükörképe a földi világunknak és nem fordítva. Nem
szerencsés tehát ha felcseréljük a sorrendet és a világháló szövi be az
életünket és nem mi szőjjük be a világhálót. Isten terentett minket és nem
mi teremtettük az Istent. A sorrend ez esetben is fontos, hogy helyesen
tájékozódjunk. Ezelőtt 440 évvel a "virtuális világ" - ha használták volna
is valaha e szóképet, vagy megközelítő fogalmat, képzetet vagy álomképet (
nevezzük bárhogy ) - biztos vagyok benne, hogy unitárius őseink helyesen
látták a sorrendet. Nem cserélték fel az ajándékozó Isten és az áldásban
részesülő ember viszonyát egymással. A józan gondolkodás és a lélekben jövőt
termő hit ideje volt - számunkra drága örökség. Ha időben egy hatalmas
nagyot utazunk és csak 70 évvel ezelőttre megyünk vissza - a sorrend ekkor
is tiszta és világos még - de legalább is Jobbágyfalván. 2008 június 6 - 440
és 70 év után : www.nyaradtv.ro - alig öt perces összeállítás, de
mindenképpen köszönettel vagyunk a nyárádtévé stábjának, ügyszeretetének az
összeállításért. Persze nem fért sok minden e rövid összeállításba. Álljon
itt tanuságul e rövid beszámoló a 440 és 70 éves ünneplésünkről.

Dr. Szabó Árpád szószéki szolgálata előtt a jobbágyfalvi unitárius
gyülekezeti kórus - Gáll Balázs kántortanítónak köszönhetően - kétszólamú
zsoltárai hangzottak fel. A főtisztelendő úr evangéliumi hírdetése után
lelepleztük az egyházközség 1951-es megalakulása óta a gyülekezetben
szolgáló lelkészek és gondokok nevét megörökítő emléktáblákat. A Cantuale
énekkar lélekemelő előadása után Greteke DeVries remonstráns lelkésznő
magyarul üdvözölt bennünket.Záróénekünk után a parókia udvarára jöttünk át
ahol Balogh Ottó helybeli énekes saját énekszámát adta elő a talkálkozás
öröméről és a szeretről. Ezt követően az egyházközség volt lelkésze Szén
Sándor szólt az ünneplő gyülekezthez megható szép szavakkla emlékezve vissza
itteni szolgálatára, kiemleve a gyülekezeti otthon építésének a fontosságát
és örömét fejezte ki hogy az álmok lassan valóra válnak a szolgálat
folytonosságában. Az udvaron a remonstráns barátiank lélekhez szóló holland
nyelvű zsoltárokkal örvendezettek meg bennünket. Az ünneplő gyülekezet
ezután a helybeli kultúrotthonba vonult át ahol Novák József marosvásárhelyi
unitárius képzőmúvész címerpajzs kiállítását tekinthettük meg, emlékeztetve
önamgunkat arra hogy vegyük fel mindképpen "a hitnek a pajzsát". Az ünnepi
alkalomkor részt vettek mind a jobbágyfalvi mind pedig a nyárádszeredai
hivek. Az ünnepélyünket megtisztelték a helybeli református és római
katolikus lelkészek, akik híveikkel közösen ünnepletek velünk. Isten áldja
meg őket, hogy közös összefogással szolgálhassuk mindannyiunk Urát. Köszönet
a főtisztelendő püspök úr szolgálatért, köszönet hogy velünk ünnepeltek
holland remonstráns vendégeink - köszönet a jobbágyfalvi keblitanácsnak és
nőszövetségnek akik a szervezésben egyházszeretetükről tettek
tanubizonyságot!
A világhálót mi írjuk, mi használjuk és nem a világháló használ minket. Az
isteni szeretet 440 éves ajándákára és a 70 éves öntudatra-ébredés
templomépítési ünnep emlékét felidézni már egy pár hét elmúltával is szép,
kedves dolog. Adja az Isten hogy méltók lehessünk őseink szolgálatára és
gyermekeinknek szép jövőt álmodva és cselekedve találjunk egymásra e
szülőföldnyi kies tájon, ahol kis egyházunk, drága örökségünk, szent
vallásunk megtartó erő és édes otthon marad 440 év és 70 után is és az
elkövetkező években egyaránt.

Sándor Szilárd
:
http://blog.360.yahoo.com/blog-Z1EfU54ieqjO4aNBgFXD6BdISbh4NV2dgg--?cq=1

“Kelj föl tündökölve, mert jön világosságod, az Úr dicsősége ragyogott rád.” Ézsa. 60, 1

Értelmetlen, fájó dolog lehet behunyt szemmel élni a világosságban, mint ahogy értelmetlen, kegyetlenül önsanyargató dolog lehet ital mellett szomjúhozni, étel mellett éhezni, vagy süketté lenni az áldás meghallására. Az értelem - „az életnek a kútfeje” (Péld. 16, 22). Értelmünk fénye, világossága az egyik legdrágább Istentől kapott lelki ajándékunk, hiszen “… ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná Őt?” (1. Kor 2, 16). Az értelem a hit lámpása, amiből, jaj ha kifogy az olaj! Az értelmes ember vigyáz az olajra, hogy mindig legyen mivel újratöltenie lápmását (Mt. 25, 4). Az olajhozó gyümölcsöket pedig gondozni, ápolni, szeretni kell, mert különben begyepesedik a termést-hozó gyökér, így nem hoz érett gyümölcsöket. Hasonlóképpen, ha nem „művelnénk” lelkünk, ha értelmünk lámpatartójából hagynánk, hogy kifogyjon az olaj, tudatlanságunk sötétségében elvesztődnénk. “Kelj föl tündökölve!” – bíztat a próféta. Legyen olajunk és lámpásunk, legyünk a “világ világossága”! (Mt. 5, 14). Tündököljünk! Akik az Istent szeretik “… tündököljenek, mint a kelő nap az ő erejében! (Bír. 5, 31). Akik az Istent szeretik teljes szívvel, elmével lélekkel és erővel (Mk. 12, 33) azok nem lapulhatnak meg a fénypusztító véka alatt (Mt. 5, 15) Jézus bíztató szavait halljuk meg: ”Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5, 16). Kelj fel tündökölve! – bíztat a próféta - ” mert jön világosságod ”. Nem mi vagyunk a fényforrás, mert a fényt úgy kapjuk az Örökkévalótól. „Mert az Úr ad bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik” (Péld. 2, 6). Ezt szem előtt tartva, igaz testvérem már könnyebb felkelni és elindulni. Megmozdulni földhözragadtságunkból, kilépve közömbösségünkből, letisztítva magunkról a sértődések lehúzó iszapját, az állandó hajszában megállani egy és a fény felé fordítani az arcunkat, hogy ne legyünk sötét ábrázatúak, megtisztult látással, csillogó szemmel. „ A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta a te egész tested világos lesz. (Mt. 6, 22) Közös imádságtól elzárkózó lelkünk hűvössé lesz. Szemünk fénye meghomályosodik a magányban, beködösödik látásunk. Az Istentől kapott értelem fényénél megtisztul lelkünk. Jó tudni, hogy „jön a világosság”, pirkad a hajnal! Az értelem és szeretet fényénél felismerjük egymásban a felebarátot, a testvért, az Isten gyermekét. Ránk ragyog az Úr dicsősége. Ne járjunk hát sötétségben. Lámpánkban legyen olaj, szoktassuk szemünket a fényhez, hogy a ránk ragyogó mennyei dicsőség ne vakítson meg. Keljünk fel az értelem lámpásával, isteni fényt befogadó készséggel. Dobbanjanak meg szívünk harangjai és imádkozzunk egymásért és magunkért ebben a szétszaggató, vihar-pusztított világban. Kérjünk, és adatik, keressünk, és találunk, zörgessünk és megnyittatik (Mt 7, 7). Isten adjon a Kőszikla minden szerzőjének és olvasójának áldást, békességet, bizalmat és bátorságot a szolgálathoz! S. Sz.

koszikla yahoos tarsalgo

http://groups.yahoo.com/group/bekecsaljikoszikla/

az ima, mint határ (ti. jó és rossz) vagy Ima mint fizetség

Amikor az imádkozásról irok vagy olvasok van egy olyan érzésem mintha a feltálalt ételt cserélném fel az étlappal, az ételrecepttel esetleg az étkező asztalra helyezett virtágcsokorral, gyertyalánggal, evőeszközökkel, levesestállal, fűszertartóval. Lehet onnan adódik ez a szokatlan érzés, mert mind az étel, mint pedig az imádkozás táplálék: egyik a test mig a másik a lélek “étele”. Nos e felismerés azt is sugallja, hogy vannak olyan ételek amelyek jobban izlenek mint mások, amelyeknek izét zamatát finomabbnak érzünk, s igy szivesebben fogyasztjuk. Vannak - egészséges ételek és vannak ételek, amelyek túlzott fogyasztása káros az egészségre. Vannak - nyers, sült, pörkölt, főzött, rántott és kitudja még hányféle ételek. Az ételek “nyersanyaga” széles. Általában azokat az ételeket kedveljük melyek könnyen emészthetőek és amelyek a szervezetünk számára hasznos anyagokat tartalmaznak. Vajon a fenti megállapitások a testi táplálékra vonatkoznak csupán ? Amennyiben az imádság a lélek tápláléka úgy ezt mennyiben kell előre “elkésziteni”, mennyiben lehet finomabb vagy egészségesebb imádságokat megkülönböztetni ? Van e “ehetetlen” imádság, van-e olyan amitől “gyomorrontást” kapnánk , vagy amit eleve nem fogad be a szervezetünk ? Beszélhetünk-e jó és rossz, fogyasztható vagy “egészségre káros” imádságról ? Van-e határa az imádságnak ahol jó és rossz minősitő jelzőkkel “kinálható-e” a lelki étlapon ? Van-e olyan hogy “lelki étlap”, és ha igen akkor minden recept szerint elkészitett tápláléknak eltérő ára van? Megrendelhető és megfizethető talán az imádság ? Vagy inkább az imádság lehet egyfajta “fizető eszköz a gondviselés szolgáltatásaiért” ? Nos röviden irva az imádság határairól, vagy az ima “fiszkális értékéről”inkább kérdésekben kondulnak meg. Az imádság viszont szerintem semmiképp sem étlapon felsorokoztatott menü, nem recept, nem lelki monetáris eszköz, nem levesestál vagy nem fűszertartó. Az imádság maga a lelki táplálék és nem az amit erről megállapitunk, vagy erről mondunk irunk, okoskodunk. Amikor felkel a hajnali napfény nem az esti szürkületi csendért mondunk hálát ha esetleg az “étlapon” elfogyott volna az összes kinálat és cask ez maradt volna meg a menüből még a “konyhán.” Olyan hogy rossz imádság szerintem nincs, mert az imádság már önmagában jó – az egy másik kérdés hogy amit imádságnak nevezünk az sokszor nem az és helyettesitjük esetleg valami olyannal ami nem nevezhető jónak – akkor ki kell mondanunk, hogy az már nem imádság. Korrog-e a lelked pajtárs ? A lélek böjtje a csend, a szép, a zene , a vers, az ének , az Ige . Korrgó lelked vigyázz ne “fekélyesedjen el”, vigyázz ne fald fel az étlapot, ne rágd a hangvillát, ne igyál mosdatlan szájjal a szépből, ne szürcsöld a hangjegyeket – ne majszold a ritmust, és főleg ne engedd hogy kifolyon a szád szélén a Szó. Az imádság lelked fénye – léted anyanyelve – nem az amit mondassz vagy amit olvasol róla, hanem az amit csak te tudsz, ami cask a tied, ami a hited szerinti jó világosság és amit másokkal is megoszthatsz boldogan, hogy neked is több legyen az áldásból, a táplálékból. Imádkozzunk együtt gyülekezeti közösségben - imádkozzunk fényre szomjazón.

Bemutatkozás

Kőszikla néven jelent meg a bekecsalji egyházközségek gyülekezeti lapja 2007 karácsonyán, a mezőségi református egyházközségek Kéve névem megjelent lap mellekleteként, illetve ennek bölcsőjében. 2008 január 24.én jelent meg az első különálló szám.

A Kőszikla gyülekezeti lap nem zárkózik felekezeti korlátokba - a bekecsalji gyülekezetek lapja kiván lenni, mindazok részére akik élni kivánnak e lehetőséggel. Ennek szellemében jött létre az első bekecsalji ökumenikus lelkészi találkozó a Nyárádszeredai Nyárády vendéglőben, ahol református, evangélikus és unitárius lelkészek vettek részt.

A második lelkészi találkozó a Kőszikla szerkesztői találkozójára már egy parókián került sor és a következő találkozóra is egy másik parókián kerül majd sor. A második talákozón már csak református és unitárius lelkészek vettek részt, a részvevők ismételten megfogalmazták nyiottságukat továbbra is a lelkészi találkozók ökumenikus jellegét illetően, ami nem feltétlenül jelenti a Kőszikla lap közös szerkesztését. A reménység töretlen az együttmúködést illetően.

A találkozón megjelent lelkészek, remélik a térség különböző felekezeti lelkészekkel való együttműködést a térség közösség-szolgálata érdekében. Ennek az ökumenikus szolgálatnak egyik lehetséges fóruma lehet a Kőszikla , mint belülről megszólitó lelkiismereti hang, amit "meghallanak" a lelkészek saját gyülekezetük szolgálata mellett, felismerve az igényt a különböző felekezetű nagyobb közösség szolgálatában. A Kőszikla a gyülekezetek lelki tükre az Isten és felebaráti szeretet szolgálatában. A gyülekezetek életéről szóló beszámolók mellett olvasni lehet majd ,imádságokat, elmélkedéseket, prédikációkat, rövid tanulmányokat.

E blog e Kőszikla megjelenését és az előbb emlitett köszösségi szolgálatot kivánja segiteni.