“Kelj föl tündökölve, mert jön világosságod, az Úr dicsősége ragyogott rád.” Ézsa. 60, 1

Értelmetlen, fájó dolog lehet behunyt szemmel élni a világosságban, mint ahogy értelmetlen, kegyetlenül önsanyargató dolog lehet ital mellett szomjúhozni, étel mellett éhezni, vagy süketté lenni az áldás meghallására. Az értelem - „az életnek a kútfeje” (Péld. 16, 22). Értelmünk fénye, világossága az egyik legdrágább Istentől kapott lelki ajándékunk, hiszen “… ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná Őt?” (1. Kor 2, 16). Az értelem a hit lámpása, amiből, jaj ha kifogy az olaj! Az értelmes ember vigyáz az olajra, hogy mindig legyen mivel újratöltenie lápmását (Mt. 25, 4). Az olajhozó gyümölcsöket pedig gondozni, ápolni, szeretni kell, mert különben begyepesedik a termést-hozó gyökér, így nem hoz érett gyümölcsöket. Hasonlóképpen, ha nem „művelnénk” lelkünk, ha értelmünk lámpatartójából hagynánk, hogy kifogyjon az olaj, tudatlanságunk sötétségében elvesztődnénk. “Kelj föl tündökölve!” – bíztat a próféta. Legyen olajunk és lámpásunk, legyünk a “világ világossága”! (Mt. 5, 14). Tündököljünk! Akik az Istent szeretik “… tündököljenek, mint a kelő nap az ő erejében! (Bír. 5, 31). Akik az Istent szeretik teljes szívvel, elmével lélekkel és erővel (Mk. 12, 33) azok nem lapulhatnak meg a fénypusztító véka alatt (Mt. 5, 15) Jézus bíztató szavait halljuk meg: ”Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5, 16). Kelj fel tündökölve! – bíztat a próféta - ” mert jön világosságod ”. Nem mi vagyunk a fényforrás, mert a fényt úgy kapjuk az Örökkévalótól. „Mert az Úr ad bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik” (Péld. 2, 6). Ezt szem előtt tartva, igaz testvérem már könnyebb felkelni és elindulni. Megmozdulni földhözragadtságunkból, kilépve közömbösségünkből, letisztítva magunkról a sértődések lehúzó iszapját, az állandó hajszában megállani egy és a fény felé fordítani az arcunkat, hogy ne legyünk sötét ábrázatúak, megtisztult látással, csillogó szemmel. „ A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta a te egész tested világos lesz. (Mt. 6, 22) Közös imádságtól elzárkózó lelkünk hűvössé lesz. Szemünk fénye meghomályosodik a magányban, beködösödik látásunk. Az Istentől kapott értelem fényénél megtisztul lelkünk. Jó tudni, hogy „jön a világosság”, pirkad a hajnal! Az értelem és szeretet fényénél felismerjük egymásban a felebarátot, a testvért, az Isten gyermekét. Ránk ragyog az Úr dicsősége. Ne járjunk hát sötétségben. Lámpánkban legyen olaj, szoktassuk szemünket a fényhez, hogy a ránk ragyogó mennyei dicsőség ne vakítson meg. Keljünk fel az értelem lámpásával, isteni fényt befogadó készséggel. Dobbanjanak meg szívünk harangjai és imádkozzunk egymásért és magunkért ebben a szétszaggató, vihar-pusztított világban. Kérjünk, és adatik, keressünk, és találunk, zörgessünk és megnyittatik (Mt 7, 7). Isten adjon a Kőszikla minden szerzőjének és olvasójának áldást, békességet, bizalmat és bátorságot a szolgálathoz! S. Sz.